Mivel abban a csatazajban, amely mindeddig dübörgött körülöttem, már minden és mindennek az ellenkezője is elhangzott – vádak, hibáztatások, dicséretek, bírálatok, összeesküvés-elméletek, nekrológok, kárörvendések és sajnálkozások –, nem szeretném újra felkavarni, ami leülepedni látszik.

Nem így és nem ennyi időre terveztem, amikor elvállaltam az m2 vezetését. Ennél azért jobban bíztam magamban és a körülményekben. Sajnálom, hogy nem tudom folytatni.

Az őszi műsorstruktúra - az egyes műsorok tartalmi összefoglalójával együtt - elkészült. Nincs okom szégyenkezni miatta. Most féltő kíváncsisággal várom, mi lesz belőle.

Őszintén sok sikert kívánok a minden bizonnyal létrejövő gyermek-, ifjúsági és családi csatornának. Közös érdekünk – tévéseknek és nem tévéseknek egyaránt –, hogy jól működjön.

Mindannyian dolgozunk tovább. Remélem, hamarosan találkozunk a Ma reggelben.

Csipp... csepp... akkor nekikezdek.

Az őszi indulásra tervezett struktúránk teljes egészében készen van.
Elsőként azt mutatom meg, a terveink szerint hogyan fog festeni egy hétköznap a majdani gyermek-, ifjúsági és családi csatornán.

A múlt csütörtöki konferencián tartalmi, szervezeti és elvi kérdésekről is szó esett. A sajtóban több interpretáció is megjelent, szerintem a valósághoz legközelebb az előbb linkelt MTI-összefoglaló áll, ehhez közelebb már csak az alábbi, mert ebben én foglalom össze azt, amit ott elmondtam. :)

A menetrend az volt, hogy minden résztvevő szervezet képviselője néhány percben elmondta, mit tartana fontosnak egy majdani gyermek-, ifjúsági és családi csatorna kínálatában, szellemiségében, megjelenésében. Ezeket a hozzászólásokat az idézett összefoglalónál bővebben nem ismertetném, mert érzésem szerint a tudósítás a főbb pontokat kiemelte.

Hat pontban reagáltam a felvetésekre.

Minden nap tanulunk valamit. Ma éppen felébredni tanultunk.

Bár eddig minden interjúban lelkesen ecseteltem, nem lesz bemutatkozó napja a gyermek-, ifjúsági és családi csatornának március 15-én.

Itt véget is érhetne a mai bejegyzés, de hogy legyen valami pozitív kicsengése is, bár nem ide tartozik, de elmesélem, hogy az óvodából hazatérő gyerekeim délután kórusban zengték legfrissebb szerzeményüket. Betöltötte a házat a nóta, valahogy így:

Zöld erdőben jártam, virágok között.
Ott láttam egy törpét, szalonnát sütött.
Mondtam neki, hogy:
Adj egy falatot!
Megfordult a törpe, s fityiszt mutatott.

Tényleg jópofa, nem?

Már egy hete csak az új bejegyzésen töröm a fejem, és közben gyűlnek, gyűlnek a mesélnivalók. Rengeteg terv született, némelyik elindult a megvalósulás felé... de haladjunk sorban.

1. Legtávolabbi tervek

Első és legfontosabb fegyvertény: megszületett az őszi alapstruktúra, vagyis a koncepció, hogyan is fog felépülni az új gyermek-, ifjúsági és családi csatorna egy napja, hete, hétvégéje: az élete. Ez a koncepció teljesíti azokat az elvárásokat, amelyeket magunkkal szemben támasztottunk: kiszámítható, állandó sávokkal dolgozik, figyelmebe veszi, mikor melyik korosztály nézhet jó eséllyel tévét, tele van ötletekkel, interaktív, nézőket résztvevővé alakító lehetőségekkel.
Az utolsó bólintásra várok, és várhatóan február elején meg tudom mutatni, mit hegesztettünk. Aztán lehet cincálni. :)

1.

Miközben folyamatosan dolgozunk az m2 megújításán és az ősztől érvényes új rendszer felépítésén, kénytelen vagyok tudomásul venni, hogy 2011. január 1-jétől vagyok intendáns, vagyis hiába igaz, hogy a gyermek-, ifjúsági és családi csatorna kialakítása a feladatom, az addig esedékes ügyekre is rá kell néznem olykor. Pénteken például ránéztem, és a korhatárokkal találtam szemben magam.

Az utóbbi napokban sok komment használ efféle kifejezéseket: félreállítás, felfelé buktatás, belpolitikából való eltávolítás, kiemelés.

A felvetések nagyjából egy irányba mennek és nyersen fogalmazva azt sejtetik: mézesmadzag az intendánsi felkérés, amely csak arra való, hogy a Ma reggelben ne kérdezzek keményeket a kormánypárti politikusoktól. Meg persze az ellenzékiektől.

Kétségtelen, hogy ez is lehetséges olvasata az eseményeknek, de szerintem mégsem helyes következtetés. Hogy miért nem, arra két érvem is van.

Mint korábban jeleztem, ma reggel találkoztam Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár asszonnyal.

Az alapállásom az volt, hogy odamegyek, udvariasan meghallgatom, udvariasan reagálok, majd dolgozom tovább.

A terv egyik elemét sem kellett módosítanom. Nyilván lesznek, akik ezt kétkedve fogadják, nyilván lesznek, akik a sorok között próbálnak - egyébként nem létező - rejtett tartalmakat keresni, de őket úgysem tudom meggyőzni; tehát maradok az eddigi gyakorlatnál: tisztességgel és őszintén beszámolok a beszélgetésről.

Jegyes-Tóth Kriszta interjúja a lapozás után, különben rögtön elkezd zörögni.

Január 10-én reggel 6.18 körül a Ma reggel vendége leszek. Vicces. :) Jegyes-Tóth Kriszta lesz a műsorvezető, és becsületszavamra mondom, nem beszéltük meg, hogy mit fog kérdezni. Csekkolható. :)

Aztán 8-kor Hoffman Rózsáé.

Aztán a kollégákkal ünnepélyesen nekikezdünk. Megbeszéljük a módszert, kiosztom a feladatokat, hogy mielőbb elkészülhessen a végleges koncepció. A pénzt ugyanis arra adják...

Szóval holnap lesz mit mesélnem.

Várom a kommenteket ODA. Tehát még véletlenül sem ide. :)

Amikor elfogadtam a felkérést, azt gondoltam, ha a politika megpróbál beleszólni a dolgomba, már itt sem vagyok. Addig is nyílt lapokkal játszom.

Ma kaptam egy udvarias telefonhívást: Hoffmann Rózsa oktatásért felelős államtitkár asszony meghívását tolmácsolta egy munkatársa. Megkérdeztem, milyen ügyben. Államtitkár asszony az új csatornával kapcsolatos gondolatait szeretné megosztani velem, nyilván az oktatás témájára fókuszálva.

A találkozó 11-én, kedden reggel lesz. Meg fogom hallgatni Hoffmann Rózsa gondolatait, majd össze fogom vetni azokat azzal a koncepcióval, amely kialakulóban van. És utána a közvetlen munkatársaimmal (Osztás Erika, Seres Tamás) el fogjuk dönteni, milyen végleges koncepciót készítünk.

A keddi találkozóról természetesen beszámolok itt is.

X-X-X FRISSÍTÉS 2011.01.07. X-X-X

Államtitkár asszonynak mégsem alkalmas a kedd reggel, így hétfő reggelre módosítottuk a találkozó időpontját.

Azok aztán vannak tömegével... most még több, mint a bizonyosság. Egyik kolléga féltő és jószándékú leveléből idézek - nyilván név nélkül. Vitaalapnak sem rossz.

Ha érdekel, (ha nem,) elmondom, hogy őrültségnek tartom az egész napos ifjúsági csatornát. Talán még nem végleges - reménykedem. Délelőtt ki a csudának adunk gyerekműsort? De még délután is  miért gondoljuk, hogy versenyezni tudunk az csacskaságokkal, amiket nyomnak az erre specializálódók? Nem fognak minket nézni! Örülnék, ha egy esti mesét meg még valamicskét el tudnánk adni. Nem kéne megpróbálni beszélni valakivel, aki ezt elfogadta? Hacsak nem arról van szó, hogy már megvannak a beszállítók mind a 24 órára. Ez esteben nem tartom őrültségnek.

Megjegyzem, én még nem tudok arról, hogy lennének már beszállítók. Remélem, nem kell csalódnom...

2010. decemberében kaptam egy egyszerre veszedelmes és egyszerre inspiráló felkérést: alakítsam ki az MTV új, gyermek- és ifjúsági tematikus csatornáját. Mivel olyan munkatársakat sikerült megnyernem társnak, akik nálam tapasztaltabbak, kreatívabbak, ráadásul akikben bízom és akik támogatnak, hosszas hezitálás után vállaltam a felkérést.

A következő hónapokban azon fogunk dolgozni, hogy a Magyar Televízió képes legyen méltó színvonalon törleszteni régi adósságát, amelyet a 18 év alatti korosztállyal szemben évek óta felhalmozott.

Vagy legalább elkezdje törleszteni.

Vagy legalább megpróbálja elkezdeni.

Ilyenkor szokott következni az efféle írásokban az a rész, hogy hajrá, előre, most váltjuk meg a világot… Mivel azonban úttörőnek lenni nem hálás feladat, azzal is tisztában vagyok, hogy a személyes bukás esélye gyakorlatilag százszázalékos.

De – és ez a fontosabb szempont – azt is hiszem, hogy szellemiséget kialakítani, értéket adni és felmutatni még akkor is érdemes, ha a személyes siker reménye csekély. Alapozni, útnak indítani, minőségre nevelni és hosszú távra tervezni még akkor is szükséges, ha az elmúlt évtizedek éppen nem a hosszú távú tervek értelméről győztek meg bennünket. Nem saját magamnak, hanem a célkorosztálynak remélek sikert és szellemi javakat. Miközben próbálok reálisan gondolkodni. Hiszen annál csak jobb lehet.

Ha minden ígéret igaznak bizonyul, a képernyőről és a belpolitikából sem tűnök el teljesen, bár az új feladattól azt is remélem, hogy általa némi távolságot tudok venni a napi politikai adok-kapoktól. Üdítő lenne.

Ha a dolgot őt magát nézzük: a kezdeményezés szép és nemes. A cél lehet közös: a gyerekekért és a fiatalokért szeretnénk dolgozni.

Sok sikert – mindannyiunknak.

Miért ír egy intendáns naplót? A kinevezésem óta eltelt négy nap tapasztalata azt súgja: tanulságos időszaknak nézek elébe.

Példának okáért amióta a hír sajtónyilvános lett, kiderült, hogy ebben az országban mindenkinek van egy unokahúga...

Hát ezért.