2010. decemberében kaptam egy egyszerre veszedelmes és egyszerre inspiráló felkérést: alakítsam ki az MTV új, gyermek- és ifjúsági tematikus csatornáját. Mivel olyan munkatársakat sikerült megnyernem társnak, akik nálam tapasztaltabbak, kreatívabbak, ráadásul akikben bízom és akik támogatnak, hosszas hezitálás után vállaltam a felkérést.

A következő hónapokban azon fogunk dolgozni, hogy a Magyar Televízió képes legyen méltó színvonalon törleszteni régi adósságát, amelyet a 18 év alatti korosztállyal szemben évek óta felhalmozott.

Vagy legalább elkezdje törleszteni.

Vagy legalább megpróbálja elkezdeni.

Ilyenkor szokott következni az efféle írásokban az a rész, hogy hajrá, előre, most váltjuk meg a világot… Mivel azonban úttörőnek lenni nem hálás feladat, azzal is tisztában vagyok, hogy a személyes bukás esélye gyakorlatilag százszázalékos.

De – és ez a fontosabb szempont – azt is hiszem, hogy szellemiséget kialakítani, értéket adni és felmutatni még akkor is érdemes, ha a személyes siker reménye csekély. Alapozni, útnak indítani, minőségre nevelni és hosszú távra tervezni még akkor is szükséges, ha az elmúlt évtizedek éppen nem a hosszú távú tervek értelméről győztek meg bennünket. Nem saját magamnak, hanem a célkorosztálynak remélek sikert és szellemi javakat. Miközben próbálok reálisan gondolkodni. Hiszen annál csak jobb lehet.

Ha minden ígéret igaznak bizonyul, a képernyőről és a belpolitikából sem tűnök el teljesen, bár az új feladattól azt is remélem, hogy általa némi távolságot tudok venni a napi politikai adok-kapoktól. Üdítő lenne.

Ha a dolgot őt magát nézzük: a kezdeményezés szép és nemes. A cél lehet közös: a gyerekekért és a fiatalokért szeretnénk dolgozni.

Sok sikert – mindannyiunknak.